A tavaly nyáron megnyílt vámosszabadi menekülttábor lakóival már volt két rövid találkozásunk, miután – a sárási családokkal együtt töltött délutánokhoz hasonlóan – elhatároztuk, hogy a menekült gyerekekkel, családokkal is szeretnénk közelebbről megismerkedni. A barátság, befogadás kis jeleként próbáltunk velük is egy kicsivel több időt eltölteni együtt: egy játékban, énekben, nevetésben gazdag délelőttöt.
2014. augusztus 4-én, a Szent István Plébánia szervezésében a Karitász csoport és további önkéntes segítők részvételével, „Fessünk szépre egy délelőttöt!” mottóval megvalósulhatott ez a találkozás. Az esős időjárás miatt a menekülttábor ebédlőjében gyűltünk össze. Meghallgattuk „A város kivirul” című mesét, amelynek főszereplőjét követve színt akartunk vinni a szürke falak közé, a menekülttábor kis lakóinak életébe. Karkötőt készítettünk, sportjátékokat játszottunk, énekeltünk, beszélgettünk… A játékokban, rajzolásban, kézműveskedésben végül nemcsak a kicsik vettek részt, hanem a szülők és a fiatal felnőttek is szívesen bekapcsolódtak. Amikor a nap kisütött, még egy kis labdázásra is sor kerülhetett az udvaron. Nagy volt az öröm, amikor átadtuk a templomban gyűjtött plüssjátékok második „fordulóját” (az első „adagért” már korábban jártak nálunk a menekülttábor dolgozói). Itt is tolmácsolhatjuk a köszönetet azokért az ajándékokért, amelyek olyan sok kisgyerektől, szülőtől, családtól érkeztek, mint megannyi befogadó ölelés ezek felé a gyerekek felé, akiknek a befogadásra van a legnagyobb szükségük. Kifejezhetjük a saját hálánkat is Isten felé az együtt eltöltött délelőttért, mindazokért a gyerekekért, családokért, akiket megismerhettünk, és akik között rátalálhattunk szíriai üldözött keresztény testvéreinkre is. Ferenc pápa mondta a menekültekről:
„Ezek a fivéreink és nővéreink arra törekedtek, hogy kijussanak egy nehéz helyzetből és egy kis nyugalmat, békességet találjanak. Jobb helyet kerestek maguknak és családjuknak… Hányszor megtörténik, hogy nem találnak megértésre, nem találnak befogadásra… És hangjuk felszáll Istenig!”
(Ferenc pápa prédikációjából – Lampedusa, 2013.)
Csatlakozzunk az ő Istenhez szálló hangjukhoz, és kérjünk az Úrtól békét és igazságosságot a világ peremén élő országaik számára, és méltóságban élhető életet, hiányzó családtagjaik megtalálását, boldog, biztonságos otthont az ő számukra. Saját magunknak pedig kérjük az öt kenyeret és két halat vivő kisfiú nagylelkűségét, aki kész volt Jézus kezébe tenni mindazt, amije volt, hogy az Úr megáldhassa és megsokszorozhassa kis gesztusainkat, és a plébánia közösségeként együtt a befogadás testvéri jelévé válhassunk.