Skip to content

Tábor

„JÓ FÖLD IS KELLETT HOZZÁ…”

Házigazda

Július 14-én, hétfőn reggel iskolás gyermekek lepték el a Győr-Bácsai Művelődési Ház, a játszótér és a templom környékét. A bácsai napközis hét első órájában a gyermekek és fiatalok önfeledten keresték a különböző helyeken ottfelejtett, elrejtett magokat. A sikeres vetélkedés után a csoportok a magok alapján választhattak nevet, majd meghallgatták a magvető történetének aktualizált változatát. Így a lényeg kiemelése mellett sok apró részletben tettünk fontos megfigyeléseket, például az útszélre esett magok számára ma nem is a madarak jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem az autók, amelyek egyszerűen eltapossák őket. Ezután a szervezők „a jó házigazda kincseiből újat és régit hoz elő” mottóhoz alkalmazkodva helytörténeti sétára invitálták a résztvevőket. A régi templom helyénél komoly „régészeti ásatások” történtek, majd a harangok útját követve jutottunk el a templomba. Minden csoport elkészítette papírból saját harangját, azt a templomtoronyban elhelyezte. Természetesen mindezt valahogy tudatni kellett az otthon, mezőn vagy éppen a városban lévő emberekkel, ezért ki-ki ereje és vérmérséklete szerint megkongatta a harangot. Ebéd után szebbnél szebb búzakalász kreációk készültek a virágkötő műhelyben.
Másnap egész napos győri kirándulás következett a Füles Bástya elfoglalásával és más nevezetességek felfedezésével, megismerésével.
Szerdán a búzamag és a konkoly történetének feldolgozása után a füvészkertben ismerkedtünk meg közvetlen környezetünk természeti szépségeivel. Délután az ott gyűjtött kincsekből és magokból készültek szebbnél szebb alkotások.
Csütörtökön látogatást tettünk Pannonhalmán. Jó volt közelről megszemlélni azt a történelmi, kulturális gazdagságot, amelynek jellegzetes alakját, sziluettjét a távolból szinte nap, mint nap látjuk.
Pénteken a mustármag történetével indult a nap, majd ügyességi játék és közös alkotás következett. A nap, de az egész hét szempontjából nagyon gyorsan elérkezett a délután négy óra. Sok találkozással, mosollyal, közös élménnyel, a jó cselekedet szívet megtöltő melegével lettünk sokan ismét gazdagabbak. Akár a hét munkáit és gondolatait összefoglaló füzettel, akár a szavakban nehezen kifejezhető sok támogatásért kapott köszönőlappal a kezünkben indulunk útnak a közösen eltöltött szép hét után, két dolog már mindenképp elkísér minket. Az egyik, hogy Lázár Ervin meséjének virága minket is szeret, megbízik gondoskodásunkban, nálunk szeretne maradni, mint minden mag, amely Isten, szeretteink, nevelőink és jótevőink révén az életet jelenti számunkra. A másik, hogy már most alig várjuk, hogy az isteni magvető munkálkodásának részesei lehessünk jó földként és hűséges munkatársként egyaránt.
Köszönjük a Jobbkéz Alapítvány, Győr-Bácsa önkormányzati képviselői, és a Győri Egyházmegyei Karitász anyagi támogatását, valamint önkénteseink, segítőink és támogatónk minden önzetlen munkáját és felajánlását. Köszönjük, hogy a héten megismerhettük azt a csodálatos örömet, amit az egyik ifjúsági gitáros ének így fogalmaz meg:

„Jó föld is kellett hozzá, kellett szép idő,
és kellett búzaszár, meg nyári napsugár.
És aratáshoz sarló, sok-sok munkáskéz…
Taníts meg szeretnünk, minden jó testvérünk…
Az új életre hív, a szeretetre hív.
Ez örömünk és könnyünk, napi kenyerünk.
Ebből kél fénysugár!”

A napközis tábor résztvevői és szervezői

Megvalósult álom!

2013-as nyári tábor

Minden írással foglalkozó ember tudja, hogy van, amikor a mű minden szaváért meg kell küzdeni, és van, amikor csak a fehér lapot kell a kész írás alá tenni. A következő néhány sor ez utóbbi metódust követi.
2013. július 21-én Győr-Bácsán különös kép fogadta az itt élőket. 50 iskoláskorú gyermek járta be a városrészt kísérőkkel és vezetőkkel. Nagy-Bácsán néhány évtizede nincs iskola, ezért ehhez hasonló életkép még iskolaidőben sem látható. A gyermekek, akiket nem autóval szállítanak a város különféle iskoláiba egyesével, kettesével szállnak fel a buszra és csak rövid időre alkotnak közösséget. Ehhez hasonló kép csak akkor tárulhat a nézelődő elé, ha az óvódások sétálnak, vagy a kisbácsai iskola egy-egy osztálya keresi fel az orvosi vagy a fogorvosi rendelőt. A mintegy 50 gyermek a Szent István Plébánia kezdeményezésére szerveződött Nyári Napközis Héten vett részt. A rendezvényt a Jobbkéz alapítvány finanszírozta az erre a célra benyújtott pályázatból, illetve a felajánlók 1%-ából. A szervezők annak érdekében, hogy lehetőség szerint, minél több gyermeket elérjenek, a részönkormányzatot és a művelődési házat is bevonták a szervezésbe. A gyermekek felügyeletét, ellátását, az egyes programok megvalósítását önkéntes pedagógusok és segítők végezték. A gyermekeket hétfőn Tamási Áron ismert gondolata várta: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Már a csoportok nevei is /Villa Bacha, Molnárfalu, Szentvid, Esztergető, Száva/ a helytörténeti jelleget sugallták. A csoportok bejárták a városrész helytörténeti érdekességeit: a templomot, a régi templom helyét, kápolnát, hősök emlékművét és a Szent Vid emlékhelyet. A délelőtti program favoritja a harangok megkongatása, míg a délutáni a kézműves foglalkozás mindhárom változata: virág és játékkészítés, valamint virágkötészet lett. Kedden a Győri Zichy Ferenc Látogató Központban és a Szent Kamill Plébánián tettünk látogatást, csütörtökön pedig Sümegre kirándultunk. Bácsa természeti adottságainak játékos megismerésére szerdán kerítettünk sort. Pénteken ismét a hétfői nap forgató könyve köszönt vissza játékos, számon kérő, emlékeztető formában. Délután családi légkörben, köszönetünk kifejezésével, zártuk a hetet. Gyermekek, szülők, segítők és szervezők közös vágyukat fogalmazták meg a kérdésben: ugye jövőre is lesz tábor? Ebből a szempontból tanulságos volt a pénteki nap tematikáját meghatározó mese is: egy fiú elmegy messzire, hogy üzenetet hozzon. Legnagyobb meglepetésére csak egy jellegtelen követ kap. A visszaút viszontagságai során azonban a kő a kezében tükör sima lesz. Amikor átadja, saját tükörképét pillantja meg. Rájön, hogy ő maga az üzenet.
Ezt a cikket a mögöttünk álló hét írta. Szervezők és önzetlen segítőik, akik megértették, hogy akkor leszünk igazán boldogok, ha adni tudunk. Felnőttek, akik közben rájöttek nem az a fontos, hogy mit, miért nem lehet megcsinálni, mi, mibe kerül, kinek a neve és logója szerepel, hanem hogy mi az, amit még közösen megtehetünk, illetve meg kell tennünk. Szülők, akik gyermekeikkel együtt nyitottak a jóra, az értékekre és keresik azokat. Gyermekek, akik még tudják, hogy a legfontosabb a SZERETET! Köszönjük, hogy ebben a világban ÜZENET lehettünk!
Egresits Ferenc