Skip to content

„JÓ FÖLD IS KELLETT HOZZÁ…”

Házigazda

Július 14-én, hétfőn reggel iskolás gyermekek lepték el a Győr-Bácsai Művelődési Ház, a játszótér és a templom környékét. A bácsai napközis hét első órájában a gyermekek és fiatalok önfeledten keresték a különböző helyeken ottfelejtett, elrejtett magokat. A sikeres vetélkedés után a csoportok a magok alapján választhattak nevet, majd meghallgatták a magvető történetének aktualizált változatát. Így a lényeg kiemelése mellett sok apró részletben tettünk fontos megfigyeléseket, például az útszélre esett magok számára ma nem is a madarak jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem az autók, amelyek egyszerűen eltapossák őket. Ezután a szervezők „a jó házigazda kincseiből újat és régit hoz elő” mottóhoz alkalmazkodva helytörténeti sétára invitálták a résztvevőket. A régi templom helyénél komoly „régészeti ásatások” történtek, majd a harangok útját követve jutottunk el a templomba. Minden csoport elkészítette papírból saját harangját, azt a templomtoronyban elhelyezte. Természetesen mindezt valahogy tudatni kellett az otthon, mezőn vagy éppen a városban lévő emberekkel, ezért ki-ki ereje és vérmérséklete szerint megkongatta a harangot. Ebéd után szebbnél szebb búzakalász kreációk készültek a virágkötő műhelyben.
Másnap egész napos győri kirándulás következett a Füles Bástya elfoglalásával és más nevezetességek felfedezésével, megismerésével.
Szerdán a búzamag és a konkoly történetének feldolgozása után a füvészkertben ismerkedtünk meg közvetlen környezetünk természeti szépségeivel. Délután az ott gyűjtött kincsekből és magokból készültek szebbnél szebb alkotások.
Csütörtökön látogatást tettünk Pannonhalmán. Jó volt közelről megszemlélni azt a történelmi, kulturális gazdagságot, amelynek jellegzetes alakját, sziluettjét a távolból szinte nap, mint nap látjuk.
Pénteken a mustármag történetével indult a nap, majd ügyességi játék és közös alkotás következett. A nap, de az egész hét szempontjából nagyon gyorsan elérkezett a délután négy óra. Sok találkozással, mosollyal, közös élménnyel, a jó cselekedet szívet megtöltő melegével lettünk sokan ismét gazdagabbak. Akár a hét munkáit és gondolatait összefoglaló füzettel, akár a szavakban nehezen kifejezhető sok támogatásért kapott köszönőlappal a kezünkben indulunk útnak a közösen eltöltött szép hét után, két dolog már mindenképp elkísér minket. Az egyik, hogy Lázár Ervin meséjének virága minket is szeret, megbízik gondoskodásunkban, nálunk szeretne maradni, mint minden mag, amely Isten, szeretteink, nevelőink és jótevőink révén az életet jelenti számunkra. A másik, hogy már most alig várjuk, hogy az isteni magvető munkálkodásának részesei lehessünk jó földként és hűséges munkatársként egyaránt.
Köszönjük a Jobbkéz Alapítvány, Győr-Bácsa önkormányzati képviselői, és a Győri Egyházmegyei Karitász anyagi támogatását, valamint önkénteseink, segítőink és támogatónk minden önzetlen munkáját és felajánlását. Köszönjük, hogy a héten megismerhettük azt a csodálatos örömet, amit az egyik ifjúsági gitáros ének így fogalmaz meg:

„Jó föld is kellett hozzá, kellett szép idő,
és kellett búzaszár, meg nyári napsugár.
És aratáshoz sarló, sok-sok munkáskéz…
Taníts meg szeretnünk, minden jó testvérünk…
Az új életre hív, a szeretetre hív.
Ez örömünk és könnyünk, napi kenyerünk.
Ebből kél fénysugár!”

A napközis tábor résztvevői és szervezői