Skip to content

Eucharisztia

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

Az Úr Jézus Testének és Vérének áldozata, melyet azért alapított, hogy jelenvalóvá tegye az időben, egészen az Ő eljöveteléig a Kereszt áldozatát, és ezzel Egyházára bízta halálának és föltámadásának emlékezetét. Jézus Krisztus igazán, valóságosan, lényegileg és szentségi módon van jelen az Eucharisztiában. Az Egyház kötelezővé teszi a híveknek a szentmisén való részvételt minden vasárnap és a parancsolt ünnepeken. Az Egyház ajánlja híveinek, hogy akik részt vesznek a szentmisén, kellően fölkészülten áldozzanak is. Kötelezően írja elő a szentáldozást legalább Húsvétkor. Fontos a lelki összeszedettség és az imádság, és az Egyház által előírt böjt megtartása is (szentáldozás előtt 1 órán keresztül tartózkodnia kell minden ételtől és italtól, kivétel a víz és az orvosság), valamint a megfelelő ruházat és viselkedés a Krisztus iránti tisztelet kifejezésére.

A gyerekek az iskolai hitoktatás keretében általában 3. osztályban részesülnek elsőáldozásban. Ennek hiányában klasszikus értelemben vett elsőáldozásról nem beszélhetünk. Felnőtt keresztelés, bérmálásra illetve házasságra való felkészülés részeként nem ismeretlen a plébániai lelkipásztorkodás során. Az Eucharisztia közösségi, ünnepi és liturgikus megünneplése a Szentmisében a keresztény ember egyéni és közösségi életének forrása és csúcspontja. Bár közösségünk ápolja a hagyományokat, kész arra, hogy akár lelkipásztora, akár tagjai révén segítséget nyújtson azoknak, akik eljutottak arra a pontra, hogy gyakorolni szeretnék hitüket, csak félnek a liturgiától és mások reakcióitól.