Skip to content

Egyházi rend szentsége

„…áraszd e kiválasztottadra: a vezetés Szentlelkét, akit megadtál Jézus Krisztusnak, ő pedig odaajándékozta szent apostolainak, akik Egyházat szerveztek szerte a világon.”

A Lélek kenete a papot eltörölhetetlen lelki karakterrel jelöli meg, Krisztushoz teszi hasonlóvá és képessé teszi arra, hogy Krisztusnak, a Főnek nevében cselekedjen. Az Egyházi Rend három fokozata: püspök, pap, diakónus Mint a püspöki rend munkatársa arra szenteltetett, hogy hirdesse az evangéliumot, ünnepelje az istentiszteletet, elsősorban az Eucharisztiát, melyből szolgálata erejét meríti, s hogy a hívők pásztora legyen.

Kalkuttai Teréz anya mondta Budapesten: „Jemenben 600 évig nem volt pap, templom, oltár. Amikor a jemeni elnök arra kért, hogy küldjek nővéreket, azt feleltem: Szívesen küldök nővéreket, ha engedélyezi, hogy papot is vigyünk magunkkal. Az elnök megengedte. – És abban a pillanatban, amikor a pap, arra a földre lépett: ott volt az oltár, ott volt a tabernákulum, ott volt Jézus…. Jézus nagysága és alázata abban áll, hogy készségesen rábízza magát papjaira, hogy általuk jelen legyen közöttünk”.
Ezen a téren a plébánia főként a papi hivatásokért, az elhunyt papokért és szerzetesekért vagy a jelenlegi lelkipásztorért végzett imádságokat szokta magáénak érezni. Egy pap legnagyobb emberi megerősítése, ha a hívek minden elvárása és támogatása abba az irányba mutat, hogy a lelkipásztor azt a szolgálatot tudja a legjobban és a leghitelesebben ellátni, amit csak tőle várhatunk.