Bácsai születésű papok és szerzetesek a XX. században
Ha a bácsai származású papok és szerzetesek történetét szeretnénk megismerni, akkor előttük Dr. Luncz János plébánosról kell megemlékeznünk.
Luncz Jánost 1916-ban nevezte ki Csernoch János esztergomi érsek Bácsa plébánosává. A zsámbéki sváb származású, magas műveltségű lelkipásztor a bécsi Pázmáneum növendékeként szerzett doktorátust. Miután Bácsára helyezték, hamar megmutatkozott, hogy tudását – kora kihívásaira válaszolva – az élet számos területén kamatoztatja. Mintagazdaságot hozott létre, a falu lakosságát kertgazdálkodásra, gyümölcstermesztésre tanította. Felhívta az emberek figyelmét, hogy ne egyenek sok füstölt húst, mert az káros az egészségre. Méhészettel is foglalkozott. Ő intézte el a Bácsa és Vámos közötti út köveztetését; valamint elérte, hogy a faluban lakjon a körorvos, aki a környéket is ellátja. Ekkor került ide Dr. Éllő Lajos. A fiataloknak színdarabokat tanított be a plébános. Minden évben sor kerülhetett egy vagy kettő bemutatására, ami a falu életében jelentős kulturális, illetve közösségi eseménynek számított.
A községnek egy kis – két tanteremből álló – iskolája volt a mai kultúrház helyén. Banga Ernő kántortanító és testvére, Banga Ilona tanították a falu gyermekeit; de volt más, Győrből kijáró tanító is. Az 1920-as évek elején Bácsa közössége – a Klebelsberg Kunó nevével fémjelzett kultúrpolitika folyamatába illeszkedően – plébánosi kezdeményezésre új iskola építésébe fogott. Amikor a tervek már készen voltak, Luncz plébánost meglátogatta egy barátja. A plébános említette neki, hogy nem tudja még, kire bízza az új iskola vezetését. Ez a barát ajánlotta számára az orsolyita apácákat. A plébános valószínűleg ezután vette föl a kapcsolatot a szigorú szabályok szerint élő, győri orsolyitákkal. Kérte őket, telepedjenek meg Bácsán, és vállalják el az iskola vezetését. Az új, korszerű – négy tanteremből álló – iskola felépítése sok áldozatot kívánt a falu lakosságától, mégis rövid idő alatt elkészült, és 1923. szeptember 14-én Csernoch János hercegprímás szentelte fel nagy ünnepség keretében. Az orsolyiták első főnöknője Horváth M. Alojzia volt, a nővérek nevei közül pedig néhány: M. Kamilla, M. Emília, M. Zita, M. Rozália, M. Sebastiána, M. Ottília, M. Felicitas, M. Jozefa, M. Emerika és testvére, M. Kordula.
Az apácák számára kis kápolna és zárda épült. Az iskola egyik tantermében színpad is állt. Ezentúl nemcsak Luncz plébános, hanem a nővérek is tanítottak be színdarabokat a gyermekeknek és a fiataloknak. A kisebb gyermekek számára óvodát is működtettek, valamint árvaházat létesítettek. A lakosság hamar megkedvelte a nővéreket. Tevékenységük nyomán megváltozott a község élete. A gyermekek közül néhányan (Huszár Zoltán, Lőre Erzsébet, Győri Teréz és Hajzók Katalin) elkezdtek hegedülni tanulni, Érsek Erzsébet pedig harmóniumon játszott. A szülők mondogatták: „Ezek az apácák művészeket csinálnak a gyerekeinkből.” Az ő példájukat látva a falu fiataljai közül mások is zenélni kezdtek, majd létrehoztak egy zenekart. A fiatal lányok közül többen vonzónak és szépnek látták a nővérek életét, szerzetesi hivatást éreztek magukban, és orsolyita apácának jelentkeztek. A fiúk körében pedig papi hivatások születtek.
Fekete Péter 1910. január 3-án született. Szülei Fekete Péter és Barton Borbála. Testvérei: Gyula, Gábor, Anna és István. A család megélhetését néhány hold föld és a halászat biztosította. Dr. Luncz János plébános felfigyelt Péterre, és a bencések győri gimnáziumába irányította. Abban az időben a diákok nem jártak haza minden nap Győrből, így Péter csak a szombat délutánt és a vasárnapot töltötte itthon. Érettségi után a győri szemináriumba jelentkezett, majd tanulmányai befejezését követően 1935. június 23-án pappá szentelték. Két évig Nyúlon, majd Kisbéren, ezután Halásziban szolgált. Innét Mosonba, fél év múlva (1940-ben) pedig Csepregre helyezték. Itt 11 évet töltött. Szeretett a fiatalok között. Színdarabokat rendezett, szervezte a legényegyletet. A háború és a nyilas uralom embert próbáló éveit is itt élte meg. Ebből az időszakból maradt ránk a következő drámai történet: Egy fiatal lány Csepregen jól beszélt angolul. A nyilasok azzal vádolták, hogy angol kém, ezért kivégezték. Fekete Péter tudta, hogy ártatlan, de csak annyit tehetett, hogy elkísérte a lányt a vesztőhelyre.
A kommunista diktatúra idején újabb megpróbáltatások következtek számára. Egy koncepciós per áldozata lett. 1951-ben letartóztatták és 15 év börtönbüntetésre ítélték, amelyből öt évet töltött le. Szombathelyen vallatták, majd a várpalotai, tatabányai, váci, márianosztrai börtönben raboskodott. Erős jellemét nem sikerült megtörni. Megpróbálták ügynöknek beszervezni, de ennek a nyomásnak is ellen tudott állni. A csolnoki munkatáborból szabadult 1956-ban. Ekkor rövid időre hazatért családjához és a szomszédos Kisbácsán végzett lelkipásztori szolgálatot, majd Papp Kálmán győri megyéspüspök Szakonyba, nem sokkal később Fehértóra helyezte. 1970 augusztusában halt meg. Bácsán temették el.
Lőre József 1912. szeptember 12-én született földműves családban. Szülei Lőre Miklós és Vida Anna. Testvérei: Vendel, Károly, Irén, Ilona, István, Anna, Erzsébet és Julianna. Az elemi iskola elvégzése után tanulmányait a bencések győri gimnáziumában folytatta. Itt érettségizett, majd a győri szemináriumba jelentkezett. 1936-ban szentelték pappá. Ekkor Nagylózsra került káplánnak. Három év múlva Gyömörére, majd Fertőszentmiklósra helyezték. Ezután két évet Gicen töltött házi lelkészként. Következő állomáshelye Várbalog volt. Itt templomépítésbe kezdett, de rövid idő múlva el kellett hagynia a községet. Így került Hövejre, majd Halásziba. 1958-tól 1965-ig Sopronhorpácson volt plébános, majd egy ideig Győr-Nádorvárosban kisegítőként szolgált. Utolsó állomáshelye a Sopron melletti Pinnye volt. 1977-ben halt meg autóbalesetben. Bácsán temették el.
Huszár Dezső Zoltán 1913. szeptember 12-én született. Édesapja Huszár Dezső hentes és vendéglős volt, édesanyja Huszár Terézia, aki korán – 1918-ban – meghalt. Ekkor az édesapa újra megházasodott, feleségül vette Oross Jankát. A család földműveléssel is foglalkozott. A gyermekek közül Zoltán volt a legidősebb, testvérei: Emília, Imre és Erzsébet. Az elemi iskola elvégzése után Zoltán a bencések győri gimnáziumába került. 1929-től tanulmányait Esztergomban folytatta. Érettségi után ugyanitt jelentkezett a teológiára. Esztergomban végezte az első évet, majd a bécsi Pázmáneumban tanult. Itt 1938-ban doktorátust szerzett. Ugyanebben az évben szentelték pappá. A papszentelést követően Serédi Jusztinián hercegprímás egyházzenei tanulmányokra Rómába küldte. Itt egy évet töltött. Az első bécsi döntés után – amikor a Felvidék déli része visszakerült Magyarországhoz – az érsek hazahívta, majd a felvidéki Ipolyságra helyezte, ahol kórházlelkészként és gimnáziumi hittanárként szolgált. Szervezte a cserkészetet is. 1943-ban Budapestre, a Szent Márton püspökről nevezett egyházközségbe került káplánnak, majd két év múlva ugyancsak káplánként a budapesti Felső-Krisztinavárosba helyezték. Nagy vonzalmat érzett a szerzetesi élet iránt, így 1948-ban felvételét kérte a kapucinus rendbe. A rendbe való belépésekor a Vitricius nevet kapta. A noviciátus időszakát Máriabesnyőn töltötte. Itt érte a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása. Pétery József váci püspök befogadta egyházmegyéjébe, és egyházmegyés papként egy ideig Máriabesnyőn maradhatott. Kis idő múlva az állam kívánságára el kellett hagynia Máriabesnyőt, hogy jelenléte ne emlékeztessen senkit a szétszórt kapucinus rendre. Hódmezővásárhelyre került káplánnak, innét pedig Kiskunmajsára helyezték. Mindkét helyen énekkart szervezett. Úgy érezte, a zenén keresztül meg lehet ismerni és meg lehet szólítani az embereket. Ezután a váci székesegyház karnagya lett, itt a sok helyezés után végre 31 évig maradhatott. Közben az újjászerveződés előtt álló kapucinus rend tartományfőnöke is volt 1986 és ’89 között. Nyugdíjas éveiben Máriabesnyőn, majd Móron élt. 90 éves korában, 2003-ban halt meg Székesfehérváron. Máriabesnyőn temették el.
Érsek Sándor 1916-ban született földműves családban. Szülei Érsek József és Nagy Alojzia. Édesapja több évtizeden át templomatya volt. Testvérei: Etelka, Erzsébet és Lujza. Az elemi iskolában az orsolyita mater Kamilla felfigyelt rá, és azt mondta neki: „Sándor, te pap leszel.” Mint gyermeket megragadta ez a gondolat: elképzelte, hogy olyan lesz majd, mint Luncz plébános. Az elemi iskola elvégzése után tanulmányait a bencések győri gimnáziumában folytatta. Az érettségit követően jelentkezett a győri szemináriumba, majd 1941-ben Apor Vilmos püspök pappá szentelte. Rövid ideig Rábaszentmihályon szolgált káplánként, majd a keleti frontra kapott behívót. Több mint két évet töltött a fronton főhadnagyi rangban, ezredlelkészként. Ahol a halál pusztított, ott kellett hirdetnie az Evangéliumot. Hazatérése után rövid idővel Csornára került hitoktatónak. 1956-ban Papp Kálmán püspök Kunszigetbe helyezte, ahol plébánosként 48 éven keresztül szolgált. Magas kora ellenére is helytállt, 88 évesen vonult nyugalomba. Ekkor a győri egyházmegye papi otthonába költözött. Itt halt meg 97 éves korában 2013. július 31-én. A bácsai temetőben szülei sírjába temették el.
Lőre Ilona 1907-ben született földműves családban. Szülei Lőre Miklós és Vida Anna. Testvérei: Vendel, Károly, Irén, István, Anna, Erzsébet, Julianna és József. Ő volt az első a bácsai lányok közül, aki orsolyita nővér lett. A bácsai zárdába lépett be, ahol konyhai szolgálatot végzett. Beöltözésekor a Johanna nevet kapta. Rövid idő múlva, 1927-ben megbetegedett, és nagyon fiatalon, húsz éves korában meghalt. Bácsán temették el.
Lőre Erzsébet 1910-ben született földműves családban. Szülei Lőre Miklós és Vida Anna. Testvérei: Vendel, Irén, István, Ilona, Károly, Julianna, Anna és József. A polgári iskola elvégzése után belépett az orsolyita rendbe. Beöltözésekor az Imelda nevet kapta. Tanítónői képesítést szerzett, majd az orsolyiták győri iskolájában tanított. Szerette a zenét és kitűnően rajzolt. A rend feloszlatása után hazatért Bácsára. Később rövid ideig testvére, Lőre József plébániáján élt, majd pedig Mátraverebélyen sekrestyési szolgálatot vállalt Bartalos Gyula plébános mellett, aki korábban Bácsán is szolgált. Ezután újra hazatért Bácsára, és a helyi Mozaik Üzemben helyezkedett el, ahol nehéz fizikai munkát végzett. Közben ő látta el a templomban a sekrestyési teendőket. Rajztehetségét is kamatoztathatta: falinaptárakat készített. 1964-ben halt meg. Bácsán az orsolyita nővérek közös sírjába temették el.
Siska Mária 1902-ben született földműves családban. Szülei Siska Ignác és Vida Ágnes. Testvérei: Ignác, Julianna, Béla, Imre, Erzsébet, István, József, László és Margit. Polgári iskolát végzett és varrást tanult, majd jelentkezett az orsolyita rendbe. Beöltözésekor az Ágota nevet kapta. Egy ideig Egerben volt, majd a győri zárdába helyezték. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor hazatért Bácsára, és a szülői házban élt. Gyermekekre vigyázott, ebből tartotta fenn magát. 1964-ben halt meg. Bácsán az orsolyita nővérek közös sírjába temették el.
Győri Teréz 1912-ben született földműves családban. Szülei Győri Gábor és Varga Lujza. Testvérei: Ilona, Jusztina, Margit, Imre, Lujza és Anna. Az elemi iskola elvégzése után Győrben polgári iskolába járt. Bácsán a szülői ház szomszédságában épült az új iskola és a zárda, így egészen közelről láthatta a nővérek életét. 1927-ben jelentkezett az orsolyita rendbe. Ekkor Egerbe került. Beöltözésekor a Letícia nevet kapta. A noviciátus időszakát Egerben töltötte, majd tanítónői oklevelet szerzett. Ezt követően kollégiumi nevelőként dolgozott. 1948-ban – amikor a szerzetesek léte hazánkban egyre bizonytalanabbá vált – a magyarországi orsolyita rendtartomány meghívást kapott a franciaországi orsolyitáktól, hogy szívesen fogadnának néhány magyar nővért. Ismeretség útján sikerült útleveleket szerezni a minisztériumtól, így néhány fiatalabb nővér külföldre kerülhetett. Szándékuk az volt, hogy ha majd Magyarországon rendeződik a helyzet, hazatérnek, hogy segítségükkel újra felépülhessen az orsolyita szerzetesélet hazánkban. Így került Győri Teréz a franciaországi Tartasba, ahol csaknem tizenöt évet töltött. Ezután Ausztriába helyezték: néhány hónapra Bécsbe, majd a salzburgi zárdába. Itt szintén kollégiumi nevelőként dolgozott. 1999-ben halt meg. Salzburgban temették el.
Hajzók Katalin 1912-ben született. Szülei Hajzók Mihály szövőmester és Zokob Mária. Testvérei: Ágnes, Mihály, Ágoston, János, Gyula, Emília, Julianna és Mária. A polgári iskola elvégzése után Kecskeméten gazdaságtan tanítói képesítést szerzett, majd jelentkezett az orsolyita rendbe. Beöltözésekor az Ernestina nevet kapta. A noviciátus időszakát Egerben töltötte, később Győrbe helyezték. Itt a rend tanítóképző intézetében tanított. 1948-ban a francia orsolyiták meghívására a franciaországi Lyonba került. Néhány év múlva Rómába helyezték, ahol több évtizeden át a rend anyaházának gazdasági vezetője, és egy ideig a generális anya helyettese volt. Ahhoz hogy hazalátogathasson, le kellett mondania magyar állampolgárságáról. Ezt csak hosszú vívódás után tudta megtenni. 1972-ben járt itthon először. 1997 májusában halt meg. Rómában temették el.
Érsek Erzsébet 1910-ben született. Szülei Érsek József és Nagy Alojzia. Testvérei: Etelka, Sándor és Lujza. Az elemi iskola elvégzése után a Bácsára érkezett orsolyita nővérek élete után kezdett érdeklődni. Maga is orsolyita nővér akart lenni. A nővérek biztatására polgári iskolába iratkozott be. Magántanulóként tanult, csak vizsgázni járt be Győrbe. 14 éves lehetett, amikor jelentkezett a rendbe. Ekkor Győrbe került, ahol tovább folytatta tanulmányait. Szerzetesi neve Adél lett. Tanítónői képesítést szerzett, később az orsolyiták győri elemi iskolájában tanított. 1948-ban Dél-Franciaországba, Tartas városába került. Itt megtanulta a nyelvet és kollégiumi nevelőként dolgozott. 15 év múlva kérte: helyezzék át Ausztriába, hogy közelebb kerüljön Magyarországhoz. Ekkor néhány hónapot Bécsben töltött, majd Klagenfurtba helyezték. Innét rendszeresen járhatott haza, ez nagy örömet jelentett számára. A klagenfurti zárdában élt 1993-ban bekövetkezett haláláig. Itt is temették el.
Győri Mária 1912-ben született. Szülei Győri Dániel és Poleczky Anna. Testvérei: Anna, Terézia, József, Julianna és Lajos. Gyermekkorában gyakran küldte édesanyja a falu egy-egy idős vagy beteg lakójához ebéddel. Az idősek nagyon szerették, ez mélyen megmaradt benne. Sokat töprengett a szerzetesi hivatáson, de úgy érezte, az ő útja nem az orsolyita rendbe vezet. Ismerte a kármelitákat is, de szigorú életüket nem tudta volna vállalni. Azt gondolta: ha kármelita lesz, nem láthatja többé édesanyját. Győrben egy alkalommal – nagy valószínűség szerint a kármelita Marton Marcellnek köszönhetően – hallott a Szegények Kis Nővérei rendről. A kisnővérek idős és beteg embereket ápoltak, így nagy kedvet érzett, hogy hozzájuk csatlakozzon. 1933-ban Budapesten lépett be a rendbe. Magyarországon nem volt noviciátusuk, így Franciaországba kellett mennie azzal a reménnyel, hogy később hazatérhet. Beöltözésekor a Clemence (Klémansz) nevet kapta. A háború, majd a pártállami diktatúra kiépülése, illetve a szerzetesrendek feloszlatása megakadályozta hazatérését. A Szegények Kis Nővérei rend Magyarországon megszűnt, ő azonban hazájától távol is nagy szeretettel és odaadással szolgálta az időseket. A rend különböző házaiban élt. 40 év távollét után járt itthon először. Több évtizedet töltött a dél-franciaországi Perpignanban. Amikor már erejében megfogyatkozott, élete utolsó hónapjaira Montpellierbe került. Itt halt meg 99 éves korában, 2011 augusztusában. Itt is temették el.
Szabó Margit 1912-ben született. Szülei Szabó Sándor és Varga Teréz. Testvérei: Teréz, Gyula és Lujza. 1924-ben fejezte be az elemi iskolát. A bácsai zárda főnöknőjének, Horváth Alojziának többször említette, hogy orsolyita apáca szeretne lenni. Közben édesanyja meghalt, és a főnöknő azt mondta édesapjának: sajnálja, hogy Margit árva lett; beveszi a zárdába, mivel már többször kérte felvételét. Mindössze 13 éves volt ekkor. Négy évvel később, 1929. április 30-án öltözött be. Szerzetesi neve Márta lett. A zárdában konyhai szolgálatot végzett. 1938-ban Hevesre helyezték, majd négy év múlva ismét Bácsára, 1948-ban pedig Egerbe került. Két év múlva, a szerzetesrendek feloszlatásakor nővértársaival együtt internáló táborba hurcolták. Innét három hónappal később hazatérhetett Bácsára, majd 1960-tól Ólmos Imre plébános mellett vállalt szolgálatot Mátraverebély-Szentkúton. Ezután a budapesti Szent Kereszt plébánián, majd Vámosszabadin élt, odaadóan végezte plébániai munkáját. Huszonnyolc év elteltével ismét Bácsára került. 1993-ban, a győri orsolyita zárda visszaállításakor – ahogy ő mondta: „Isten különös kegyelméből hazaértem a Szent Orsolya zárdába.” Itt élte betegséggel küzdve élete utolsó éveit. 2007 pünkösdjén, 95 éves korában halt meg. A győri zárda kriptájában temették el.
Téglás Brigitta 1909. szeptember 25-én született földműves családban. Édesapja Téglás Gábor, édesanyja Takács Brigitta. Testvérei: Lajos, Gyula, Jónás és Mária. Az elemi iskolát már elvégezte, amikor az orsolyiták Bácsára kerültek. A Mária Kongregáció tagjaként sokat járt be a zárdába. Később belépett a rendbe. Beöltözésekor az Emília nevet kapta. A noviciátus időszakát Egerben töltötte, majd egy idő múlva Hevesre helyezték. Felügyelt az orsolyiták kollégiumában, munkásszülők gyermekeivel foglalkozott a rend által fenntartott napközi otthonban, díszítette a zárda kápolnáját. A rend föloszlatása után hazatért Bácsára, és bedolgozóként varrásból tartotta fenn magát. Nyolcvanöt éves korában szociális otthonba került. Utolsó éveit a győri Szent Anna Otthonban töltötte. 100 évesen, a magas kor terheit derűsen viselve, 2009-ben halt meg. A győri orsolyita zárda kriptájában temették el.
Bély Gizella 1920-ban született. Édesapja Bély Imre, édesanyja Vida Angéla. Testvérei: Zoltán és Angéla. 1937-ben lépett be az orsolyita rendbe. Egy év jelöltidő után Ida néven öltözött be, és Egerben kezdte meg a noviciátust. Miután örökfogadalmat tett, a Felvidékre, Kassára helyezték. Konyhán és kollégiumban egyaránt dolgozott. Munkáját derűsen, nagy odaadással végezte. A háború végén visszakerült a bácsai zárdába. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor Papp Kálmán győri megyéspüspök két kispapot küldött ki a nővérekhez ezzel a figyelmeztető üzenettel: mindenki hagyja el a zárdát, különben a hatóságok internálni fogják őket. A püspök szavára hallgatva a nővérek mind hazaköltöztek családjukhoz. Így szűnt meg – 27 év fennállás után – a bácsai zárda. Bély Gizella is hazaköltözött szüleihez. Néhány évig gyerekekre vigyázott, majd a Baromfiipari Országos Vállalatnál dolgozott Győrben. Nyugdíjasként egy ideig a sekrestyési szolgálatot is ő látta el a bácsai templomban. 1998-ban beköltözött a győri orsolyita zárdába. Élete utolsó éveiben is derűsen élt, imáiban mindig megemlékezett a bácsaiakról. 2007 karácsonyán halt meg. A bácsai temetőben szülei sírjába temették el.
Lőre Erzsébet a következő nemzedékből lépett be az orsolyita rendbe. Szülei: Lőre Vendel és Kollár Erzsébet. Testvérei: József, Vendel, Miklós és Gábor. Már az illegalitásban kapcsolatban állt az orsolyita renddel, és titokban évenként megújította egyszerű fogadalmát, pedig akkor ez még nem volt veszélytelen. A bácsai plébánia közösségében évtizedeken át végzett különféle szolgálatokat: vállalta a kántori teendőket, díszítette a templomot, és ő látta el a plébánia házvezetői feladatait is. 2005-ben 58 éves korában lépett be véglegesen az orsolyita rendbe és a Jozefa nevet kapta. A győri zárdába került. Ma az orsolyita közösség aktív tagja, mindennapjait az imádság és a munka határozza meg.
Petes Róbert