„ A mélységből kiáltok Uram hozzád…”
A keresztény ember, aki Krisztusban hal meg, eléri földi élete végét és a Keresztséggel megkezdett, a Bérmálással megerősített és az Eucharisztiával – a mennyei lakoma elővételezésével – táplált új élet beteljesedését. A keresztény ember halálának értelme Krisztus, a mi egyetlen reményünk halálának és feltámadásának fényében tárul fel. A temetés a keresztény halál húsvéti jellegét fejezi ki a föltámadás reményében; továbbá az elhunyttal való közösséget, különösen a lelke tisztulásáért mondott imádság révén.
A temetés időpontjának véglegesítése előtt vagy személyesen, vagy a temetkezési vállalat munkatársán keresztül egyeztessük az elhunyt lakcíme szerint illetékes plébánossal. Ezután az anyakönyvezéshez szükséges adatok megadása, és a szertartás részleteinek megbeszélése miatt személyesen kell felkeresni a plébániát. Ennek idejét érdemes az időpont egyeztetésekor megbeszélni. Az egyházi temetés nem más, mint egy nagy imádság az elhunytért, amelyet a plébános vezet. Helyi szokás szerint lehetőség van a temetés előtt fél órával engesztelő Szentmisét kérni az elhunyt lelki üdvéért. Hívő szempontból a legtöbb, amit az elhunytért tehetünk a Szentmisén való teljes részvétel, előzetes szentgyónással és szentáldozással. Egyházközségünk, mint Jézus egyháza, ott áll a gyászolók mellett, velük együtt kéri az Úr irgalmát az elhunyt örök sorsáért. Az elhunytakról közösen minden Szentmisében megemlékezünk. Fogadja őszinte és imádságos együttérzésünket! Fájdalmában osztozunk!