Skip to content

Monthly Archives: február 2014

Megvalósult álom!

2013-as nyári tábor

Minden írással foglalkozó ember tudja, hogy van, amikor a mű minden szaváért meg kell küzdeni, és van, amikor csak a fehér lapot kell a kész írás alá tenni. A következő néhány sor ez utóbbi metódust követi.
2013. július 21-én Győr-Bácsán különös kép fogadta az itt élőket. 50 iskoláskorú gyermek járta be a városrészt kísérőkkel és vezetőkkel. Nagy-Bácsán néhány évtizede nincs iskola, ezért ehhez hasonló életkép még iskolaidőben sem látható. A gyermekek, akiket nem autóval szállítanak a város különféle iskoláiba egyesével, kettesével szállnak fel a buszra és csak rövid időre alkotnak közösséget. Ehhez hasonló kép csak akkor tárulhat a nézelődő elé, ha az óvódások sétálnak, vagy a kisbácsai iskola egy-egy osztálya keresi fel az orvosi vagy a fogorvosi rendelőt. A mintegy 50 gyermek a Szent István Plébánia kezdeményezésére szerveződött Nyári Napközis Héten vett részt. A rendezvényt a Jobbkéz alapítvány finanszírozta az erre a célra benyújtott pályázatból, illetve a felajánlók 1%-ából. A szervezők annak érdekében, hogy lehetőség szerint, minél több gyermeket elérjenek, a részönkormányzatot és a művelődési házat is bevonták a szervezésbe. A gyermekek felügyeletét, ellátását, az egyes programok megvalósítását önkéntes pedagógusok és segítők végezték. A gyermekeket hétfőn Tamási Áron ismert gondolata várta: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Már a csoportok nevei is /Villa Bacha, Molnárfalu, Szentvid, Esztergető, Száva/ a helytörténeti jelleget sugallták. A csoportok bejárták a városrész helytörténeti érdekességeit: a templomot, a régi templom helyét, kápolnát, hősök emlékművét és a Szent Vid emlékhelyet. A délelőtti program favoritja a harangok megkongatása, míg a délutáni a kézműves foglalkozás mindhárom változata: virág és játékkészítés, valamint virágkötészet lett. Kedden a Győri Zichy Ferenc Látogató Központban és a Szent Kamill Plébánián tettünk látogatást, csütörtökön pedig Sümegre kirándultunk. Bácsa természeti adottságainak játékos megismerésére szerdán kerítettünk sort. Pénteken ismét a hétfői nap forgató könyve köszönt vissza játékos, számon kérő, emlékeztető formában. Délután családi légkörben, köszönetünk kifejezésével, zártuk a hetet. Gyermekek, szülők, segítők és szervezők közös vágyukat fogalmazták meg a kérdésben: ugye jövőre is lesz tábor? Ebből a szempontból tanulságos volt a pénteki nap tematikáját meghatározó mese is: egy fiú elmegy messzire, hogy üzenetet hozzon. Legnagyobb meglepetésére csak egy jellegtelen követ kap. A visszaút viszontagságai során azonban a kő a kezében tükör sima lesz. Amikor átadja, saját tükörképét pillantja meg. Rájön, hogy ő maga az üzenet.
Ezt a cikket a mögöttünk álló hét írta. Szervezők és önzetlen segítőik, akik megértették, hogy akkor leszünk igazán boldogok, ha adni tudunk. Felnőttek, akik közben rájöttek nem az a fontos, hogy mit, miért nem lehet megcsinálni, mi, mibe kerül, kinek a neve és logója szerepel, hanem hogy mi az, amit még közösen megtehetünk, illetve meg kell tennünk. Szülők, akik gyermekeikkel együtt nyitottak a jóra, az értékekre és keresik azokat. Gyermekek, akik még tudják, hogy a legfontosabb a SZERETET! Köszönjük, hogy ebben a világban ÜZENET lehettünk!
Egresits Ferenc

Képgaléria