Skip to content

A szegények közöttünk élnek

Ha túl gyors a diavetítés, a képek a GALÉRIÁBAN is megtekinthetők.

Idézetek:

  • Szentírás
  • Ferenc pápa: Evangelii Gaudium
  • Ferenc pápa üzenete az elvándorlók és menekültek világnapjára 2013.
  • Ferenc pápa homíliái és beszédei
  • Szőke Péter: A szegények barátsága (Vigília 2008/6.)

Képek:

Tanszergyűjtés

tanszergyujtes_fejlec

Ha van jó állapotban levő tolltartód, iskolatáskád, festéked, színes ceruzád vagy bármilyen tanszered, amit szívesen odaadnál, hozd el decemberig

  • a templomba

  • vagy keddenként (16.00 és 18.00 között), a közösségi házba!

Szerezzünk együtt örömet a sárási, és a vámosszabadi menekülttáborban lakó gyerekeknek!

Az ő nevükben is KÖSZÖNJÜK!

Római Katolikus Szent István Plébánia, Győr-Bácsa nevében
a helyi Karitász Csoport és a Plébános

Játékdélelőtt a vámosszabadi menekülttáborban

A tavaly nyáron megnyílt vámosszabadi menekülttábor lakóival már volt két rövid találkozásunk, miután – a sárási családokkal együtt töltött délutánokhoz hasonlóan – elhatároztuk, hogy a menekült gyerekekkel, családokkal is szeretnénk közelebbről megismerkedni. A barátság, befogadás kis jeleként próbáltunk velük is egy kicsivel több időt eltölteni együtt: egy játékban, énekben, nevetésben gazdag délelőttöt.
2014. augusztus 4-én, a Szent István Plébánia szervezésében a Karitász csoport és további önkéntes segítők részvételével, „Fessünk szépre egy délelőttöt!” mottóval megvalósulhatott ez a találkozás. Az esős időjárás miatt a menekülttábor ebédlőjében gyűltünk össze. Meghallgattuk „A város kivirul” című mesét, amelynek főszereplőjét követve színt akartunk vinni a szürke falak közé, a menekülttábor kis lakóinak életébe. Karkötőt készítettünk, sportjátékokat játszottunk, énekeltünk, beszélgettünk… A játékokban, rajzolásban, kézműveskedésben végül nemcsak a kicsik vettek részt, hanem a szülők és a fiatal felnőttek is szívesen bekapcsolódtak. Amikor a nap kisütött, még egy kis labdázásra is sor kerülhetett az udvaron. Nagy volt az öröm, amikor átadtuk a templomban gyűjtött plüssjátékok második „fordulóját” (az első „adagért” már korábban jártak nálunk a menekülttábor dolgozói). Itt is tolmácsolhatjuk a köszönetet azokért az ajándékokért, amelyek olyan sok kisgyerektől, szülőtől, családtól érkeztek, mint megannyi befogadó ölelés ezek felé a gyerekek felé, akiknek a befogadásra van a legnagyobb szükségük. Kifejezhetjük a saját hálánkat is Isten felé az együtt eltöltött délelőttért, mindazokért a gyerekekért, családokért, akiket megismerhettünk, és akik között rátalálhattunk szíriai üldözött keresztény testvéreinkre is. Ferenc pápa mondta a menekültekről:

„Ezek a fivéreink és nővéreink arra törekedtek, hogy kijussanak egy nehéz helyzetből és egy kis nyugalmat, békességet találjanak. Jobb helyet kerestek maguknak és családjuknak… Hányszor megtörténik, hogy nem találnak megértésre, nem találnak befogadásra… És hangjuk felszáll Istenig!”

(Ferenc pápa prédikációjából – Lampedusa, 2013.)

Csatlakozzunk az ő Istenhez szálló hangjukhoz, és kérjünk az Úrtól békét és igazságosságot a világ peremén élő országaik számára, és méltóságban élhető életet, hiányzó családtagjaik megtalálását, boldog, biztonságos otthont az ő számukra. Saját magunknak pedig kérjük az öt kenyeret és két halat vivő kisfiú nagylelkűségét, aki kész volt Jézus kezébe tenni mindazt, amije volt, hogy az Úr megáldhassa és megsokszorozhassa kis gesztusainkat, és a plébánia közösségeként együtt a befogadás testvéri jelévé válhassunk.

„JÓ FÖLD IS KELLETT HOZZÁ…”

Házigazda

Július 14-én, hétfőn reggel iskolás gyermekek lepték el a Győr-Bácsai Művelődési Ház, a játszótér és a templom környékét. A bácsai napközis hét első órájában a gyermekek és fiatalok önfeledten keresték a különböző helyeken ottfelejtett, elrejtett magokat. A sikeres vetélkedés után a csoportok a magok alapján választhattak nevet, majd meghallgatták a magvető történetének aktualizált változatát. Így a lényeg kiemelése mellett sok apró részletben tettünk fontos megfigyeléseket, például az útszélre esett magok számára ma nem is a madarak jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem az autók, amelyek egyszerűen eltapossák őket. Ezután a szervezők „a jó házigazda kincseiből újat és régit hoz elő” mottóhoz alkalmazkodva helytörténeti sétára invitálták a résztvevőket. A régi templom helyénél komoly „régészeti ásatások” történtek, majd a harangok útját követve jutottunk el a templomba. Minden csoport elkészítette papírból saját harangját, azt a templomtoronyban elhelyezte. Természetesen mindezt valahogy tudatni kellett az otthon, mezőn vagy éppen a városban lévő emberekkel, ezért ki-ki ereje és vérmérséklete szerint megkongatta a harangot. Ebéd után szebbnél szebb búzakalász kreációk készültek a virágkötő műhelyben.
Másnap egész napos győri kirándulás következett a Füles Bástya elfoglalásával és más nevezetességek felfedezésével, megismerésével.
Szerdán a búzamag és a konkoly történetének feldolgozása után a füvészkertben ismerkedtünk meg közvetlen környezetünk természeti szépségeivel. Délután az ott gyűjtött kincsekből és magokból készültek szebbnél szebb alkotások.
Csütörtökön látogatást tettünk Pannonhalmán. Jó volt közelről megszemlélni azt a történelmi, kulturális gazdagságot, amelynek jellegzetes alakját, sziluettjét a távolból szinte nap, mint nap látjuk.
Pénteken a mustármag történetével indult a nap, majd ügyességi játék és közös alkotás következett. A nap, de az egész hét szempontjából nagyon gyorsan elérkezett a délután négy óra. Sok találkozással, mosollyal, közös élménnyel, a jó cselekedet szívet megtöltő melegével lettünk sokan ismét gazdagabbak. Akár a hét munkáit és gondolatait összefoglaló füzettel, akár a szavakban nehezen kifejezhető sok támogatásért kapott köszönőlappal a kezünkben indulunk útnak a közösen eltöltött szép hét után, két dolog már mindenképp elkísér minket. Az egyik, hogy Lázár Ervin meséjének virága minket is szeret, megbízik gondoskodásunkban, nálunk szeretne maradni, mint minden mag, amely Isten, szeretteink, nevelőink és jótevőink révén az életet jelenti számunkra. A másik, hogy már most alig várjuk, hogy az isteni magvető munkálkodásának részesei lehessünk jó földként és hűséges munkatársként egyaránt.
Köszönjük a Jobbkéz Alapítvány, Győr-Bácsa önkormányzati képviselői, és a Győri Egyházmegyei Karitász anyagi támogatását, valamint önkénteseink, segítőink és támogatónk minden önzetlen munkáját és felajánlását. Köszönjük, hogy a héten megismerhettük azt a csodálatos örömet, amit az egyik ifjúsági gitáros ének így fogalmaz meg:

„Jó föld is kellett hozzá, kellett szép idő,
és kellett búzaszár, meg nyári napsugár.
És aratáshoz sarló, sok-sok munkáskéz…
Taníts meg szeretnünk, minden jó testvérünk…
Az új életre hív, a szeretetre hív.
Ez örömünk és könnyünk, napi kenyerünk.
Ebből kél fénysugár!”

A napközis tábor résztvevői és szervezői

Augusztus első szombatján ismét “Mocorgós mise”!

„Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” „Csak öt kenyerünk van és két halunk” – felelték. „Hozzátok ide!” – mondta Jézus, s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. Mindnyájan ettek s jól is laktak.”                                                              (Mt 14,16-20)

Mocorgós mise 2014.08.02.

Találkozunk délután 4 órakor,

A SZENT VID EMLÉKHELYEN!

(Ha az időjárás nem engedi, hogy szabadtéren ünnepeljünk, akkor a templomban leszünk.)

 

„…az Úr ismét kiosztja nekünk a Kenyeret, ami saját teste – Önmagát ajándékozza nekünk. Megtapasztaljuk Isten szolidaritását az emberrel. Olyan szolidaritás ez, amely soha nem fogy el, ámulatba ejt: Isten közel jön hozzánk, osztozik utunkban, sőt, táplálékká lesz, valódi táplálékká, amely támaszt nyújt életünknek azokban a pillanataiban is, amikor az út göröngyössé válik, az akadályok lelassítják lépteinket.

Jézus – azáltal, hogy Szavát hallgatjuk, hogy Testével és Vérével táplálkozunk – a sokaságból közösséggé alakít át bennünket: a névtelenségből szeretetközösséggé válunk. Követni őt annyit jelent, hogy kilépünk önmagunkból és életünket nem magunk számára birtokoljuk, hanem Neki és testvéreinknek ajándékozzuk. Az a kevés, amink van, amik vagyunk, ha megosztjuk másokkal, bőséggé válik, mert Isten hatalma, a szeretet hatalma, leszáll szegénységünkre és átalakítja azt…”

(Ferenc pápa)

Júliusban mocorgós misét nem tartunk.

Fókusz

Ajánló

Dr. Egresits Ferenc pápai prelátus írásai a
“Fókusz, vajdasági ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő portálon”

Egresits Ferenc atya, húsvét 6. vasárnapján mondott prédikációja felkerült a “fókusz” honlapjának júniusi válogatott írásai közé.
A válogatás itt érhető el.
A prédikáció közvetlenül itt olvasható.

A portál márciusi válogatásában pedig Törvény és szabadság. A jézusi „többlet” című írása olvasható.

Fessünk szépre egy délutánt! – találkozó Sáráson

A Római Katolikus Szent István Plébánia és Karitász csoportja további önkéntes segítők közreműködésével újra játékdélutánt szervezett Sáráson, a tűzoltósági gyakorlótelepen, 2014. május 24-én. A közös énekkel, mesével, sportjátékkal, a közös étkezéssel, bográcsozással, kézműves foglalkozással, rajzolással kicsit bekapcsolódhattunk a sárási családok életébe és ők a miénkbe. Egy délutánra része lehettünk egymás életének. A legkisebbtől a legnagyobbig mindenki benne volt a játékban, sőt a gyerekek elhozták barátaikat, rokonaikat is. A közös öröm, a találkozás a konkrét nevekkel, arcokkal, az együtt megélt pillanatok elkezdtek hidat jelenteni egymás felé.

Ennek a hídnak az építésén továbbra is dolgoznunk kell együtt, hogy ne csak időszakos akciók legyenek azok a dolgok, amiket teszünk, hanem engedjük, hogy az Úr elvezessen minket a testvériség teljességére. Az ő álma erről bizonyára annyira szép, hogy elgondolni sem tudjuk, mégis érdemes megpróbálnunk elképzelni, hogy apró gesztusokkal dolgozni tudjunk a valóra váltásán. Ahogy Martin Luther King tette, amikor erről beszélt:

Van egy álmom: hogy egy napon … megváltozik a helyzet, de úgy, hogy fekete kisfiúk és fekete kislányok testvérként, kézen fogva járhatnak a fehér kisfiúkkal és kislányokkal.

Köszönet mindenkinek, aki gondolt ránk, hogy a gyerekekkel, a sárási családokkal együtt szépre festhessük a május 24-i délutánt!

A képeket Dr. Gyenes Mária és Klesitz Piroska készítette. Köszönjük!